Orosz szamovár teakeverék
Ki ne ismerné az orosz szamovárok alapanyagát, a zavarka hozzávalóját, az orosz teakeveréket? Azt már kevesen tudják, hogy nem egy fajta teából áll, hanem ez a tea is hosszú kísérletek, kóstolások eredménye. A teakeverékek tartalmaznak kaukázusi ültetvényekről származó leveleket, kis ceyloni és assami teát is ugyanúgy, mint évszázadok óta a szamovár tetején melegen pihenő zavarkában, amelyhez a híres eszközből öntötték hozzá a meleg vizet. Az előbbi egyfajta rendkívül erős esszencia, kivonat volt, készen arra, hogy mindig frissen készülhessen a tea.
Karaván, szamovár és tea
Az orosz karaván tea hagyományosan oolong, keemun és lapsang souchong teák keveréke volt. A legutóbbi időkben a füstös ízű lapsang souchong helyett Assamból származó tea kerül már az orosz keverékbe. Mivel a tea összetételét a fogyasztó maga vagy kérésére a kereskedő állította össze, ezért ahány ház, annyi orosz teakeverék létezik.
A tea formája elsődlegesen tégla volt, mert az oxidált tealevél nagy térfogatát a könnyebb szállíthatóság végett minimalizálni kellett. A tömörített tea téglák egyúttal fizető eszközként is funkcionáltak. A másik kedvelt kínai termék a rebarbara szárított gyökere volt, amelyért Szentpéterváron „tizenötszörös árat fizettek”, mint Kyakhtában.
Az orosz tea története
A legenda szerint a kínai tealevelekből préselt tea téglák füstös íze a teve karavánok pihenő helyein meggyújtott tüzek füstjétől származik, amelyeket a Szibériai Út számtalan megállóhelyén gyújtottak a sztyeppén. Az út a kínai határtól Mongólia sivatagain és a szibériai sztyeppéken Oroszország európai területére hosszú volt; minimum egy fél évet vett igénybe a 9600 kilométeren.
Oroszország a teával a 16. század közepén egy kozák (katonai) diplomáciai küldöttség révén ismerkedett meg Kínában. Valószínűsíthető azonban, hogy a tea sokkal előbb megérkezett már az Orosz Birodalomba, csak a cári udvar nem tulajdonított neki jelentőséget. Az első írásos és bizonyítható feljegyzés a tea jelenlétéről Oroszországban 1638-ból származik.
Altyn kán, a mongol uralkodó I. Miklós cárnak ajándékba küldött Vaszilij Sztarkov cári követ által egy láda, kb 65-70 kilogramm teát. Sztarkov elutasította az első ránézésre haszontalannak tűnő száraz növényi darabokat, de a mongol kán kitartóan erősködött. Oroszországba eljutott a tea.
Kínai – orosz szabadkereskedelem és az orosz Teás Út
1679-ben Oroszország és Kína között létrejött egy kereskedelmi egyezmény, amelynek értelmében Kínából karavánokon, és részben a Selyem utak segítségével állat szőrökért cserébe tea érkezik a birodalomba. I Alexisz cárnak a kínai nagykövet több láda teát ajándékoz a császár nevében az egyezmény megpecsételése érdekében, azonban a tea oroszországi térhódításának útjában állt viszontagságos eljuttatása.
Magas hegyek, meredek sziklafalak, gyors folyású és dübörgő zuhatagok, viharok, banditák, kíméletlen hideg és tikkasztó meleg akadályozta a teve karavánok előrejutását, ezért a tea kockázatos és ennek megfelelően drága és az orosz udvar számára fenntartott luxuscikk maradt.
1689. augusztus 27-én Kangxi kínai császár nevében Songgotu és I. Péter és V. Iván cárok nevében Fjodor Golovin aláírta a Nerchinszki egyezményt, az első megállapodást a Qing Kínai Birodalom és a cári Oroszország között. Ez az egyezmény nyitotta meg a szabad kereskedelmet a két birodalom között és hozta létre az újabb kereskedelmi útvonalakat, a híres Tea Utat. A megállapodásban egyúttal Oroszország megkapta Szibériát cserébe az Amur folyótól északra fekvő területekért.
A kínai-orosz Teás Út vagy Szibériai Út ( Сибирский тракт)
A kínai-orosz Teás Út vagy másképp Szibériai út ( Сибирский тракт), Moszkvai út (Московский тракт) vagy a Nagy Út (Большой тракт ) hagyományosan a Oroszország európai részét Szibériával és Kínával összekötő úthálózat neve. Az útvonal építését egy cári dekrétum határozta meg és csak a 19. században készült el végleges formájában. Vonala az évszázadok alatt többször változott.
A Szibériai utat nevezték el Teás Útnak a rajta szállított nagy mennyiségű kínai tea végett. 1893-ban az utat bejáró angol utazó, követ Charles Wenyon írta feljegyzéseiben, hogy „Kína legjobb teái Oroszországba mennek”.
Az Odesszán keresztül haladó déli, részben vízi útvonal rövidebb volt ugyan, de a tengeri sós levegő a teát nagyban károsította. Az orosz tea connoiceur-ök Szentpéterváron és Moszkvában a mongol-szibériai útvonal jéghideg klimájának tudták be, hogy a hagyományosan wokban sütött kínai tea pörkölt íze az utazás alatt meglágyult, lekerekedett. Bár az északi útvonal sokkal nehezebb, fárasztóbb, végső soron drágább volt, a fogyasztók hajlandóak voltak a minőségért magasabb árat fizetni.
Orosz teakeverékünk Qimen vagy Keemun, sötét Oolong és Assam teák keveréke.
Az orosz tea hagyományos elkészítése, fogyasztása
Az orosz teát elkészítésekor gyakran ízesítik cukorral, fahéjjal, szegfűszeggel, citrommal, naranccsal (és narancs levével) vagy tejjel. Érdekes orosz tea hozzávaló a leginkább lekvárhoz, dzsemhez hasonlító, édes teaízesítő. Történelmi teakészítő eszköz a szamovár, amelyben kizárólag a vizet forralták és tartották melegen egész nap. Szamovár tetején helyezték el a zavarkát, amely egy hosszan áztatott, korábban elkészített tea esszencia volt. Ebből az esszenciából öntöttek a csészébe keveset, amelyre higításképpen a forró víz került. A teát orosz módon mindig valamilyen édesítővel vagy édességgel fogyasztották.
1915-ben Kína csak Szibériába 70 297 tonna teát exportált, amely a teljes kínai kivitel 65 %-át jelentette. A történelmi kínai tea hegemóniát azonban felváltották a 21. századra a ceyloni és indiai termőterületek teái, ma Oroszország a legnagyobb felvevő piaca ennek a szegmensnek.
Elkészítési javaslat:
- 1 tk tea /2 dl víz ,
- max 90 C -os szűrt víz,
- áztatási idő: min 1,5 perc illetve ízlés szerinti erősség kívánalmának megfelelően
- Ajánljuk a klasszikus teaízek kedvelőinek!
