Jean-Marie Tjibaou Cultural Center, Új-Kaledónia. 
Tőlünk nézve a világ másik vége.
#Kuma fából épült teaháza a fa kérdésében továbbgondolásra késztetett. 
A fa, mint a legsokoldalúbb #organikus építőanyag ugyanúgy gondolati hozzáadott értékkel rendelkezik felhasználásakor #Japan, #Tokyo -ban, mint Új -Kaledóniában.
Az építész se akárki ebben az esetben, no persze. Ilyen alkotáshoz kimagasló zsenialitás szükséges.
#RenzoPiano a 20. század egyik legmeghatározóbb, újító sztárépítésze, aki a feje tetejére állította mindazt, amit hittünk, gondoltunk az építészetről. Nyilván nem kell bemutatni a mestert, hiszen ő jelzi a #Pompidou Központot Párizsban, a #PaulKlee Központot Bernben, a #NEMO-t Amszterdamban, vagy a híres/hírhedt #Shard-ot #London -ban (többek között).
Szóval, a mester ismét (naaagyot) gondolt.
Új-Kaledónia és őslakos kanak kultúrája, valamint a gyarmatosító #Franciaország összebékítése volt a cél. Hogy sikerült -e neki? Kérdés marad…
A tíz kör alaprajzú építmény, amelyeket egy vízszintesen elnyúló csarnok fog össze, színházi előadótermek, kiállítótermek, könyvtár, kávézó stb. és próbatermek helyszínéül szolgál és az őslakos tradicionális kanak kunyhókra, törzsfőnök szállásokra emlékeztet. A végeredmény kétséget kizáróan érzékekre, érzelmekre hat.
Ahogy Renzo Piano mondja: “Ha a szépség jelen van, megváltoztatja a világot. Egyszerre csak egy embert, de működik.” És milyen igaza van…
