A kínai teáscsésze, a gaiwan történelem

A Ming dinasztia (1368–1644) jelentette a teázás arany korát a Középső Birodalomban, ekkor terjedt el széles néprétegek körében a mindennapi teázás szokása és alakult ki a kínai teakészítési rituálé, amelyhez eszközök kellettek. Ehhez a leguniverzálisabb, legjobban használható eszköz a gaiwan lett.

Az első teakészítésre szolgáló gaiwanok Ming korabeli temetkezési helyekről kerültek elő és maradtak fenn épségben, de a 15. századi mindennapi élet jeleneteit ábrázoló kínai festményeken is találkozhatunk vele. Az első gaiwan a dél-kínai Jingdezhen 景德镇陶瓷 császári porcelánégető manufaktúrából került ki.

A “Boldogság virága” gaiwan szett

Az egyik legszebb szettünk, amely a Ming- dinasztia porcelán festészeti hagyományiból merít. A festés kettős módon történt a porcelánon; a körvonalakat a porcelán festője a máz alá vitte fel, ezután az első kiégetés megtörtént. A második festés, avagy színezés már a máz felett valósult meg, ennek köszönhető, hogy kezünkben tartva érezhetően domborodnak az elefántcsont fehérségű porcelánon a festett minták. Nemcsak vizuális, hanem taktilis élményt nyújtva mindezzel.

Miért használjunk gaiwant?

Azért ajánlott a gaiwan használata, mert gyakorlatilag bármilyen fajta tea készíthető vele.
Zöldek, oolongok, fehérek, sárgák, de akár Pu-Erh vagy fekete teák is gyönyörűen készíthetők.
Könnyű eltalálni adagolásukat, kinyílásuk esztétikai élvezetet nyújt
A tea aromája a fedele végett nem csap ki a csészéből, hosszan élvezhető.
A porcelán elnyeli a hőt, a nem megfelelő hőmérséklet se okoz kárt a teában.
A tető végett nem szükséges szűrő sem, sőt a rutinosok egyenesen a csészéből fogyasztják a teát.
A gaiwan máig a multifunkcionális teás eszköz a teafogyasztásban.
Kiöntő szolgál a gaiwanból történő öntés felfogására.